Akinek a hapsija/csaja és egyéb női-férfi kapcsolati formában létező (szóval valakije) ilyen dobosforma, annak van értelme elgondolkozni a zokni, bor, könyv ajándék szentháromság megvásárlása előtt az alábbi hasznos KARÁCSONYI ajándékötleteken, amit a musicradar.com gyűjtött nekünk össze.

A szoba mérete is befolyásolja a hangzást. Éppen ezért minden esetben figyelembe kell venni, hogy mi mindig mást hallunk a dob mögött mint a (vélhetően) tőlünk távolabb eső hallgatóság.
 
Tehát kerülve a tudományos maszlagot, próbáljuk megvizsgálni akusztika címszó alatt, hogy a kívánt helyiségbe (koncertterem, próbatere, hálószoba, stb.) milyen alapvető paraméterek kellenek ahhoz, hogy a kívánt hangzást közvetíteni tudjuk. Alapvető fontosságú a hang visszaverődést segítő, vagy elnyelő falfelületek burkolata, a terem mérete (az üvegtető fontos kérdés lehet), a várható hallgatóság mennyisége, és az erősítés is. Amatőr zenekarok esetén, vagy kisebb helységbe olykor nincs lehetőség teljes hangosítással menni, ezért a dobosnak akusztikus körülmények között kell helytállni. Ebben az esetben fontos, hogy a bőrökön ne legyen denferelés, csak a bőr szóljon alapból. Így a hosszabb lecsengés "vastagabb" hangot kölcsönöz a dobnak, és a dob se lesz annyira elnyomva. Ez technika bizonyos vadabb stílusok esetén (Trash-, Death-, Black metal, stb.) nem állja meg a helyét. Itt minimális denferelés megengedhető a tisztább, érthetőbb hangzás elérése érdekében. Kisebb terem, vagy keményebb falfelületek esetén (ide tartozik a cső effektus is, amiben már volt szerencsém párszor játszani. Ennél jellemző az alacsony, keskeny, hosszú terem, egy kijárattal, az is a színpaddal szemben van. A brutális zajt amit a helyiség okoz sem erősítő, sem hangolás, sem technikus nem tudja helyrehozni) mindenképp érdemes alacsonyabbra hangolni a dobot, és denferelni is. Vásárlásnál ezért érdemes odafigyelni a meglévő körülményekre.

Na jó ÁLLJ!!!!

Ez most vagy kamu, vagy drogos, vagy gárgyult dobbuzi, aki él hal a sebességért.

Leírom mert még most se hiszem el:

1530 taposás per perc!!!!!! 

Mondjuk hozzáteszem, a sebesség nem minden. A WFD adatlapja alapján egy korábbi rekorder Tim Waterson 1030 taposással volt a leggyorsabb, de ami szart itt művel dobolás címszó alatt, az egyszerűen minősíthetelen.

bpm 224

Vidám, spirituális, soul érzetű, határozott – még ha ezek közül a kifejezések közül nem is mindegyik létezett az ’50-es években, mind jól jellemzi azt a nagyszerű hangzást, ami New Orleans-ból indult az R&B korai időszakában. Egyesíti az európai, afrikai és karibi ritmusokat.

Second-Line Feel:
Ez a groove remek példája annak, hogy a New Orleans-i R&B zenészek, hogyan vegyítették az európai (pergődob menetelés) és afrikai (rumba basszus) hatásokat egy teljesen új stílusba. A kíséret nagyszerű példa arra, hogyan használták a second-line ritmust a klasszikus r&b slágerben az ’50-es évek közepén. A dal klasszikus menet ritmussal indul, Earl Palmer nagyszerű játékával. A groove-ban váltottkezes (JB JB) pergő zakatolást játszik, az úgynevezett „train beat” egy kissé swinges érzetű variációját, valahol a streight eight (tehát a nyolcados számolás) és a shuffle ritmus (triolás számolás) között, míg a lábdob dubble-time shuffle ritmust hoz a basszus szinkópás ritmikájára. A taps a 2. és 4. ütemre, ad igazán lendületet a kíséretnek végig a dalban.  Earl gyakran alkalmazta ezt a pergő centrikus groove-ot számos nagy slágerben, mint pl: a "Slippin and Slidin" és a "Lucille".

I’m Walkin - dob groove:

A kotta:

Chuck Berry slágerei közül az egyik legismertebb, 8. helyezést ért el a pop listán, bár a bevezető része mindenki számára ismert, a riff hangról hangra az 1946-os „Ain’t That Just Like A Woman” című Louise Jordan dal riffje. Ez volt az első olyan sláger, amit Barry egy új stúdiótechikával rögzített, mégpedig úgy, hogy túlvezérelte a gitár soundot a szóló részben. Fred Below dobjátéka hallható a Chess Recods által kiadott Chuck Berry slágerek nagyrészén, ennek az időszaknak a védjegye ez a fajta light swung kíséret, mely a nyolcados „streight-eight” érzet és a triolás lüktetésű „swung eight” közé esik.

Johnny B Goode

és a kotta:

Pár nevet összegyűjtöttük, akik akár esélyel léphetnének Mike Portnoy helyére. Akinek van jobb ötlete, vagy szokott módon szeretne fikázni, nyugodtan kommenteljen, kibírjuk.

Mivel a Poll-r nálam nem érhető el, ettől függetlenül egy másik szavazó dobozt kitettünk, és ha jön újabb név, azzal bővítjük.
 

A dal Jerry Lee Lewis előadásában vált ismertté. Ő volt az egyik legdinamikusabb és legbotrányosabb előadó, aki ötvözte a boogie-t, az r&b-t, és a gospelt, kialakítva ezzel egyéni, nyers, izgalmas stílusát. A vallásos iskolából elbocsátották, mert az „ördög zenéjét” játszotta, így nem meglepő, hogy amikor a Great Balls Of Fire megjelent istenkáromlónak titulálták. Az eredeti felvételen tulajdonképpen csak két hangszer van: Jerry énekel és zongorázik, a nagyszerű J.M. Van Eaton pedig dobol. Van Eaton a Sun Records egyik stúdiódobosa volt, és az ő játéka hallható számos Sun felvételen. Együtt játoszott a korszak számos előadójával, pl.: Johnny Cash, Roy Orbison vagy Billy Lee Riley. Ezen a felvételen egy klasszikus húzós „streight-eight” (nyolcados) rock and roll groove-ot játszik, melynek emlékezetes bevezetőjét szintén mindenki ismeri (a bevezetőben a kávát üti). A dal harmadik helyet ért el a Billboard R&B-, másodikat a pop-, és elsőt a country listáján. A dalt Jerry és zenekara a „Jamboree” című rock and roll filmben is előadta, melyben szerepelt Carl Perkins, Fats Domino, Buddy Knox és Dick Clark is.

Great Balls Of Fire

És a kotta:

bpm 98

A dal egyike az első Cash szerzeményeknek, mely akkor született, amikor a légierőnél szolgált Németországban. Megírásákor nagy hatással volt Cash-re az 1951-es „Inside the Walls of Folsom Prison” című film, valamint Gordon Jenkins 1953-as Seven Dreams albumának egyik legütősebb dala a „Crescent City Blues”. Cash ugyanazt a dallamot használta, és a szövegek közül is sokat átvett anélkül, hogy engedélyt kapott volna Jenkinstől, amikor felvette a dalt 1955-ben a Sun-nál. A seregben töltött szolgálat után Sam Phillips ajánlott fel szerződést Cash számára a Sun Records-nál. Cash abban reménykedett, hogy mint gospel előadót szerződtedi a Sun, ám Phillips, mint a rock and roll és a rockabilly egyik úttörője, egy sokkal kommerszebb dolgot akart. Így Cash megmutatta néhány saját dalát, ami meggyőzte Phillips-szet. Az első kislemez a "Cry Cry Cry"/"Hey Porter," volt, ami a country listán a 14. helyet érte el. A „Folsom Prison Blues” volt a soronkövetkező kislemez, mely bekerült az első öt dal közé a country toplistán 1956-ban.