Nos kérem. Mivel nem vagyok (nagyon nem vagyok) Justin Bieber fanatikus, ezért elnézést kérek előre is a sikoltozó tinilány hordáktól, de fogalmam nem volt, hogy a kis pöcsösnek van zenei múltja. MÚLTJA. Jézus. Ezek szerint van jelene, és lesz jövője is.

Az offolást félrerakva, különös indok miatt ragadtam klavitúrát. Kérem. Ennek a serdülő emberfélének mozifilmje készült, méghozzá 2D és 3D változatban. A Paramount Pictures és az MTV összefogásaként, hentesmester pontossággal nyúznak le egy újabb bőrréteget erről a megcsinált kisfiúról. A dokumentumfilm lényegét tekintve nem szól túl sok mindenről. Zenei anyagok, home és koncert videók, interjúk barátokkal, ismerősökkel, és fanatikusokkal. A 16 éves zenei géniusz (wtf??) munkásságát, és életét bemutató mozifilm Amerikában 2011 februárjában mutatkozik be. Hazánkban nem tudom, hogy lesz-e forgalmazó aki be meri vállalni ezt a valamit, vagy valakit.

Ajánlom Bieber fanatikusoknak, és annak is aki még nem látott zenei géniuszt (!!!).

A trailer itt megtekinthető:

Az elkövetkező napokban előfordulhatnak rendellenes működések.

Kicsit átdolgozom a blogot. Szebb nem lesz, de gyorsabb az mindenképp.

GG

Egyszerű alapgyakorlat:

jobb-bal-jobb-jobb-bal-bal (bal kezeseknek forditva kezdődik)

videó:

A kotta:

bpm 130

A korai R&B soha sehol nem szólt olyan koszosan és karcosan, mint Chicago-ban az 50-es években. Az olyan előadók, mint Muddy Waters, Sonny Boy Williamson, and Howlin' Wolf mind feljöttek Chicagoba délről, és az itt hallott Louis Jordan féle swing alapú jump blues, valamint az 50-es évek többi pop orientált dalának hangzása mindörökre megváltoztatta a blueshoz való hozzáállásukat. Muddy, Wolf és más country blues zenészek kialakították saját stílusukat, amihez nem tartozott hozzá szorosan a szokásos fúvós hangszerelés, új akkordmeneteket találtak ki, miközben gyakran használták a kötött 12 ütemes formát. A zene új formája számukra a lehengerlő, érzelemteli, feszes, kemény blueson alapult. A dalokat sok esetben a színpadon improvizálták, vagy változtatták estéről estére a művész kedvétől függően.

Odie Payne igen jelentős chicagoi dobosnak számított, olyan veteránokkal dolgozott, mit Elmore James gitáros, vagy Tampa Red. Payne egyike volt a híres „Double Shuffe” kíséret megalkotóinak, ami később a chicagoi dobosok védjegye lett.

A "Double Shuffle": az elnevezés abból adódik, hogy mindkét kéz egyszerre játssza ugyanazt a lüktető shuffle ritmust. Odie Payn mestere volt ennek a ritmusnak, amit Chuck Barry "No Particular Place To Go" című klasszikus dalában meg is hallgathatunk.

No Particular Place To Go

A kotta:

Az eredetileg Cidy Lou néven futó dalt Buddy Holly dobosának Jerry Allison-nak javaslatára keresztelte Peggy Sue-ra. Allison egy teljesen rendhagyó megoldást használ a dalban, csak tizenhatodokat játszik a pergődobon (leengedett húrral) és a tamokon kiosztogatva, néha visszhangot hallani az eredeti felvételen. A kézrend valószínűleg: JBJJ BJBB (parediddle), és sehol nem változtatja a dalban. Ez a kíséret jól megkülönböztethetővé tette a dalt a rádióban a többi slágerhez képest. Allison több volt, mint egy dobos, társszerzője volt a „Peggy Sue”, a „That Will Be The Day”, a „Not Fade Away” és a „More Than I Can Say” című daloknak. Később összeházasodott a másodéves középisolás Peggy Sue Gerron-nal, akiről a dalt elnevezték.

A videó:

A kotta:

A hangolás művészet, de mindenek felett saját ízlésünk prezentálása. Ez olykor lehet jó, vagy.... Egyes esetekben - és itt inkább az önkritikával nem rendelkező, hangolni nem tudó (de a csavarokat előszeretettel állítgató) emberekre gondolva - inkább meg kell fogadni az okosabb tanácsát, mégha idiótán is hangzik. Ne feledjük a dobos hangszere a dobtesteken, cineken (stb.) túl maguk a bőrök, amit védeni, óvni kell. Ezért kérek minden bejegyzés olvasót, mielőtt hülyeséget csinálna, inkább kétszer olvassa át a lenti pár sort.
 
A dobokat minden esetbe vízszintes felületen kell összeszerelni, és hangolni.
(A következő részben új dobok vásárlásakor követendő összeszerelési, hangolási tippeket adok. Használt doboknál, a szétszerelés, takarítás, állagmegóvás miatt többszörös lépéseket kell tenni, ami minden esetben következik az új bőrök összeszereléséből)

- A lefektetett tomok esetében mindig a felsőbőr szerelésével kezdjük. Hogy hol is lesz a felső bőr? Az oldalsó tartó konzol általában a dobon asszimetrikusan helyezkedik el (nem középen van....). A felső bőr helye, a konzolhoz közelebb eső karimán lesz.

- A dobra tegyük a bőrt, majd a kávát, a káva lyukakba pedig a hangoló csavarokat. Ebben a pillanatban világossá válik a minőségi különbség. A korábban leírt deformált dob esetén, a dobbőr fém peremét nem lehet rendesen ráhúzni a testre, hanem általában két szemben lévő oldalán szorosan ráfekszik a bőr, a többi részen meg lelóg. Honnan tudod meg, hogy nem a bőr ovális? Próbáld rá az alsó bőrt is. Ha ugyan úgy problémás a ráhelyezés, akkor minden bizonnyal a testben van a probléma. Ebben az esetben azonnal cseréltetni kell a dobot (használt dobok esetén, mesterember közbeiktatása, vagy egyéb illegális cselekmények követendők).

Egyre közelebb kerülünk a célhoz, hogy használható, és tovább bővíthető dobfelszerelésünk legyen. A test pontosabb megismerése után, a leglényegesebb ponthoz értünk, a bőrök kiválasztásához.
Dobfelszerelésünket amennyiben boltban vásároltuk, valószínűleg gyári egyrétegű bőrökkel kapjuk, ami dísznek, vagy alsó bőrnek (kivéve a lábdob front)  használható, más jó tulajdonsága nincs. A modern dobfelszereléshez állati eredetű bőrök helyett magas fizikai szakítószilárdsággal rendelkező műanyagból, esetleg kevlár erősítésű műanyagból készülő bőröket adnak. Ezért ha dob bőrökről beszélünk, akkor minden esetben műanyagot kell értenünk. A hagyományos egyrétegű bőrök mellett, létezik kettős bőr, kettős olajbőr, denferelt bőr, nagy igénybevételű bőr, rezonátor bőr, és percussion bőrök. Minden bőrnek megvan a maga speciális tulajdonsága, felhasználói környezete, amire a gyár megálmodta az adott típust. A gyári ajánlások viszont nem változtatják meg a dobos saját játékstílusát, kedvelt hangzását, ezért a választásba a gyártók ajánlásán túl saját egyéni ízlésünket is bele kell számítanunk. Ezért inkább nem is írok plusz infót, hanem csak tájékoztatok. Viszont vásárláskor mindig tartsd szem előtt saját stílusodat, hogy a bőr minél tovább kibírja a dobverőid alatt.
 
Egyrétegű dobbőrök, melyek áttetsző, színes, érdesített felülettel is készülnek. Például ilyen a Remo Ambassador.
 

Kétrétegű dobbőrök, olajbőrök, melyek egyrétegű társaikhoz hasonlóan áttetsző, színes (általában fekete), és érdes (fehér színű) felülettel rendelkeznek. A kétrétegű bőr nagy előnye "sima" társához képest, hogy ragasztott rétegei kifejezetten kemény igénybevételre lettek kitalálva (Remo Emperor, Remo Pinstripe). Ilyen igénybevétel esetén egyes típusoknál a műanyag réteg közé vékony olaj, vagy epoxi filmréteget visznek fel (Evans Hydraulic), majd úgy préselik, és ragasztják egymáshoz őket. Ezzel a kettős rétegű technikával nagyban megnövelik a bőr élettartamát.
Denferelt dobbőrről beszélünk, ha a bőrök közepére azonos anyagú körkorongot ragasztanak, vagy a bőrök szélén elhelyezkedő műanyag gyűrűt helyeznek el.

UPDATE a tejes cikkre:

Nem túl régi a hír, most kb 1 órája tette közzé Mike Portnoy facebook csatornáján, hogy az Avenged Sevenfold zenekarral való együttműködése véget ért.

Erről Mike azt írta, "hogy a hír valóban igaz ... Sajnos lejárt az időm az Avenged Sevenfold-ban ... A zenekar úgy határozott, hogy a 2011-ben nélkülem folytattja ... nagyon kellemes időt töltöttem el velük 2010-ben, de a mellett döntöttek, hogy 2010 végén befejezzék a kapcsolatot velem, ahogy azt eredetileg tervezték ....

Én imádom az A7X rajongóit, ahogy teljes odaadással üdvözöltek a fedélzeten, és szerettek, támogattak amig a zenekarban játszottam ... köszönöm!
 
Ami a jövőt illeti, nagyon izgatott vagyok a végtelen zenei lehetőségtől, ami előttem áll ... imádom a zenét ami elég mélyen gyökeredzik bennem. Úgy érzem a zenei ízlésem igen tág és eklektikus, ami meg fogja adni a lehetőséget, hogy sok más  dolgot kipróbáljak, és megismerhessek, együttműködhessek rengeteg nagyszerű baráttal és művésszel, akit csodálok, és tisztelet....

Boldog ünnepeket mindenkinek, és üdv az új esztendőben,
MP".

[Giovanni egy könnycseppet elmorzsol szeme alatt, és beteszi kedvenc LTE albumát.]
 

Az semmiképp nem volt a pakliban, hogy Mike és a DT újra együtt zenéljen, de ki tudja. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Ettől az együttműködéstől egy dobkamerás felvétellel búcsúzunk, amit az a7x turnéján követett el Mike saját kezűleg: