bpm 130
A korai R&B soha sehol nem szólt olyan koszosan és karcosan, mint Chicago-ban az 50-es években. Az olyan előadók, mint Muddy Waters, Sonny Boy Williamson, and Howlin' Wolf mind feljöttek Chicagoba délről, és az itt hallott Louis Jordan féle swing alapú jump blues, valamint az 50-es évek többi pop orientált dalának hangzása mindörökre megváltoztatta a blueshoz való hozzáállásukat. Muddy, Wolf és más country blues zenészek kialakították saját stílusukat, amihez nem tartozott hozzá szorosan a szokásos fúvós hangszerelés, új akkordmeneteket találtak ki, miközben gyakran használták a kötött 12 ütemes formát. A zene új formája számukra a lehengerlő, érzelemteli, feszes, kemény blueson alapult. A dalokat sok esetben a színpadon improvizálták, vagy változtatták estéről estére a művész kedvétől függően.
Odie Payne igen jelentős chicagoi dobosnak számított, olyan veteránokkal dolgozott, mit Elmore James gitáros, vagy Tampa Red. Payne egyike volt a híres „Double Shuffe” kíséret megalkotóinak, ami később a chicagoi dobosok védjegye lett.
A "Double Shuffle": az elnevezés abból adódik, hogy mindkét kéz egyszerre játssza ugyanazt a lüktető shuffle ritmust. Odie Payn mestere volt ennek a ritmusnak, amit Chuck Barry "No Particular Place To Go" című klasszikus dalában meg is hallgathatunk.
No Particular Place To Go
A kotta: