Miután megtanultunk beülni a dob mögé, most itt az ideje megtanulni a helyes dobverő fogást, és kéztechnikát is. Első lépés, hogy az agyonhasznált fedőket és párnákat végre adjuk vissza anyunak, és szerezzünk be egy jó minőségű gyakorló gumilapot, hogy a később tanulandó fogást/technikát gyakorlással együtt minél hatékonyabban sikerüljön elsajátítanunk. Én annó rendes dobon gyakoroltam ki mindent, de a fül nagyon hamar elfárad ezért inkább ezt a dobhártyakímélőbb megoldást javaslom.
Kéztechnika
Minél többet gyakorolsz annál inkább fogod tudni, hogy az igényeidnek milyen dobverő felel meg. Ha a Jazz zene felé orientálódsz akkor javaslom a vékonyabb dobverőt, ha rockos stílust szeretnél játszani (függetlenül attól mit gyakorolsz minden nap kottából), akkor inkább a vastagabb dobverőket javaslom. Én most a nagy elemezgetésekbe inkább nem mennék bele, mert jóbarátunk a gugli úgy is 3,5 millió találatot dob ki a dobverő+kritika találatra úgyhogy csak egy rövid intelmet írok ide:
Először inkább 5A vagy 5B-, vagy a magyar 4-es, 5-ös jelölésű verőket használd. Aztán idővel úgy is kiderül mi fekszik neked. Márkából ajánlom például a ProMark, VicFirth, BigStick verőket. És az, hogy gyertyán vagy hickory fából készült a dobverő az most teljes mértékben lényegtelen.
Cseresznyemag, meggymag!
A dobverő helyes tartása amikor a vastagabbik (olykor fordítva, de erről majd később) végétől kb. 1/3 távolságra fogjuk meg a hüvelyk és mutatóujjunk között. Próbálj ebben a tartásban több ütést végezni, csuklómozgás nélkül. Ahhoz, hogy ne csússzon ki a verő a kezedből már érzed, hogy egyre inkább szorítani akarod. Ettől nem kell félni, mert nemsoká megszokja a kezed és már nem fogja olyan fárasztóan szorítani azt. Egyre viszont mindenképp figyelj oda, a dobverőt sose fogd meg a túlzottan a végénél, mert vagy kifordul a kezedből, vagy bizonytalanná válik a játékod (halk, vagy lassú lesz).
A címben szereplő nyelvtörő itt jön a képbe. A központi szerepet a hüvelykujjunk középső párnás része, valamint a mutatóujjunk első két perce közötti vájat játssza, mintha cseresznyemagot akarnánk elpöckölni. Érdekes módon ezzel a játékkal még nem találkozott a fiatalabb generáció.
És akkor nincs más hátra mint a technika elsajátítása. A jobb kezünkkel kétféleképpen-, a bal kezünkkel háromféleképpen foghatjuk a verőt. A fogástípus közös eleme: a fogáspont (fulcrum). Ez az a pont, ahol általában ténylegesen megfogjuk a verőt. Segítsaégképp a középső ujjunkkal szintén öleljük á a dobverőt. Ezzel a három ujjal képezzük a fogáspontokat. De még mielőtt bonyolult dologra gondolnál, el kell mondanom gyakrabban használjuk a cseresznyemag effektust, mint a középső újas ráfogást. Egyszerűen azért mert így könnyebb. Még egy kikötést kell itt tenni. Soha ne fogd úgy a verőt, hogy görcsösen minden újaddal körbefogod a dobverőt, mert akkor végképp nem tudsz semmit se eljátszani, és kudarcélményektől dühösen vágod majd földhöz azokat az ártatlan dobverőket (hüpp-hüpp)
Fogásmódok
Német fogás
Első a német fogás (german grip). Ebben az esetben a fent leírtak szerint, és a kézfejünket felfelé forgatva ctartjuk a dobverőt (szokás mondani: forgasd be a kézfejed). Ez a legegyszerűbb módja annak, ohgy gyotsan tudj játszani, mivel a csukló szabadon tud mozogni fel-le. Olyan mintha integetnél.
Francia fogás
A francia vagy „timpani” fogás (angol neve: french grip). Itt a hüvelykujjunk néz felfelé (verőfogás szintén cseresznyemag pöckölő effektus), így egyfajta sepregető mozgást tudunk végezni jobbra és balra alapból a csuklónkkal. Az ütések közben az alkarunk, hogy a csuklónkat segítse egyfajta ki-be forgó mozgást végez.
Tradícionális fogás
Jazz videókon sokszor látott verőtartás (angol neve: tradicional grip). Jobb kezesek esetén a bal (fordított kéztartásnál a jobb) kezünk hüvelyk- és mutatóujjai közé tesszük a verőt, és a gyűrűs ujjunkkal alulról, a mutató ujjunkkal felülről megtámasztjuk azt. Ennél a technikánál az alkar sokat tud segíteni, hogyha a megfogott dobverővel forgó mozgást végzünk (mintha kitekernénk az alkarunk).
Az első két tartást szimmetrikus fogásnak nevezzük (angolul: matched grip).
Ütés-technika
Legegyszerűbben talán úgy tudnám leírni a helyes dobverő használatot, mint egy könnyű labdapattogtatást (nem pedig mint a szőnyegporolást). Amikor először próbálsz folyamatos játékkal dobolni, és a fent leírtak szerint úgy fogod a verőt mint ahogy leírtam, akkor próbáljuk meg az első ütésünket.
A csuklódat helyezd minnél közelebb a dobhoz, úgy hogy a dobverő még szabadon tudjon járni. Tehát fogjuk a verőt szilárdan a kezünkben, ne szorítsuk görcsösen, de az ujjainkkal tartsuk a tenyerünkhöz tapasztva. Nagyon fontos, hogy ne szorítsuk túlzottan! Hozzuk a csuklónk segítségével a verőt függőleges helyzetbe, majd üssük meg a lapot (hasonlóan, mint az előbbiekben!) és az ütést követően azonnal emeljük a verőt függőleges helyzetbe. Nagyon fontos, hogy a függőleges helyzetet kivéve sehol se állítsuk meg a verőt! Az ütés egyetlen gyors mozdulat legyen! Amikor (félve írom) „ráejted” a dobverőt a pergőre, észreveszed (már ha helyesen tartod a verőket), hogy a dobról visszapattan a verő az alapállásba, onnan ahol elkezdted életed első ütését. Ennek a gyakorlatnak az angol neve: „snap up”, magyarul leginkább „felpattintás”-nak nevezhető.
A gyakorlás alatt próbáljunk váltottkézzel (jobb-bal-jobb-bal-…) kettőt-kettőt (jobb-jobb-bal-bal-…) ütni
A következő gyakorlatban pedig már fő szerepet játszik a fent leírt három fogásfajta. Lazán fogjuk át a verőt. Próbáljuk ki a fenti gyakorlatokat! Ezután kísérletezzünk a dinamikai lehetőségekkel! Minél magasabbról ütünk, annál hangosabb hangot kapunk, minél alacsonyabbról, annál halkabbat. Próbáljunk különböző magasságokból ütni, de arra figyeljünk, hogy a két kezünk egyforma magasságból induljon!
