A rigófészektől és nedvességtől mentesített furnérlemezek a hamupopócska hosszúságú akár fél, egy éves pihenés után (ha még nem untad meg a dobkészítést) végre bedolgozásra kerülhet. Hurrá!
Lássunk is neki. De ne úgy mint részeg a fél konyaknak, hanem szépen óvatosan és pontosan. Bármennyire is egyszerűnek tűnik a testek legyártása a pontossággal, és precizitással érhetjük csak el a tökéletesen kerek formákat (itt most jöhet egy jó poén, megvárom...:) ).
A mi részünkről, a ferde illesztéses módszer szerint fogjuk bemutatni a testek kialakítását, legyártását.
Ez a módszer mitől jobb?
Úgy konkrétan semmitől. Legyen hiteles számos világmárka akik bizonyítottak ebben a technikában.
A lényeg a három rétegű furnérból álló dobtestben rejlik. Ennél a módszernél az összes réteget mindkét végén ferdén kell bevágni, és az így kapott paralelogramma alakú furnérokat már könnyen egymásba lehet forgatni, építeni.
A dob testek összeállításakor a már kivágott furnérlemezeket - melyek rétegenként külön méretben kell elkészíteni - kalapács és fa alátét segítségével ujjkímélő módszerrel kell egymásba ütni.
Érdemes sorrendet felépíteni. Először a külső réteget illik a formába illeszteni, majd a középsőt és legvégül a belsőt. Perzse egy szabályt ebben az estben nem szabad elfelejteni. Mivel a dobtest rétegeinek valahogy össze kell ragadni, ezért a külső és belső réteg között a középső réteg mindkét oldalát be kell ragasztóval kenni(*).
Gratulálok! Életed első, és ha nem utáltad meg akkor nem is az utolsó dobtestét ütötted össze. Még 3-szor ugyanez, és kész is a Myname dobset.
Persze arról a bűvös szóról, hogy gőzölés ne feledkezzünk meg. Miután a három réteget egymásba kalapáltad, a belső tökéletes kerek forma kialakításához egy henger formát helyezz a belső réteghez.
Ez a belső henger forma tulajdonképpen egy présnek felel meg, ami magas nyomáson préseli ki, vagy fröccsenti az arcodra a felesleges ragasztót a rétegek közül, és tapasztja azokat össze.
Ez a művelet nagy figyelmet és precizitást követel, mivel egyrészről túl nagy nyomás esetén az egymásra helyezett rétegek elrepedhetnek, extrém esetben eltörhetnek, illetve ha a belső présformát lazán (levegősen) hagyjuk úgy fölösleges ragasztó maradhat a rétegek között, ami a belső- vagy külső réteg púposodáshoz, változó környezeti hatások esetén repedéséhez is vezethet. Ezt a munkafolyamatot illik Karcsi bácsira az idős tapasztalt asztalos mesteremberre bízni, aki a kellő faipari ismerettel rendelkezik. Tudás tesztelés: Kérd meg, kérjen Öt sört a kocsmában!
A rétegeket a belső présforma segítségével felfűtve összepréselik, majd a ragasztó teljes száradásáig – ami egy meghatározott időintervallum - a présben hagyják.
Az tény, hogy ez egy nagyon időigényes munkafolyamat, mivel mérettől, és egyéb külső változótól függően körülbelül 30 perctől - 24 óráig elvisz egy dobtest ragasztása a teljes legyártási életciklusból, de hát kit érdekel! Kicsit csúnya, kicsit ovális, de a miénk.
*=A ragasztó inkább rugalmas kötésű, edzőanyag mentes nedvességálló ragasztó legyen. Ha azt a ragasztó szót, hogy karbamid formaldehid meghallod Homer Simpson módjára menekülj el a helyszínről.
Következő rész:
Tap-in, Ategi? Az mi?
tecnológiai kiskáté kezdőknek