Tegnap láttam a DC műsorán a Time Warpot. Nem nagy szám. Ez abból is látszik, hogy az egész sorozatfolyamról szeretem volna többet írni, de csak egy szó jutott róla az eszembe: Lassítás. Ennyi. Aki nem látta, annak nem fogom most agyon hippeolni mert annyira azért nem jó sorozat, de olykor - mint esetünkben - néha azért tud különlegeset is mutatni nekünk. Éppen ezért biztosra vettem, hogy a jutyúbon fent lesz a tegnapi epizód, amit viszont szívesen belinkelek ide a dobklinikára.

Az adásban Mike Mangini (akit ugye nem kell bemutatnom) játszott nekünk egy kicsit úgy hetykén, Olaszosan. A műsor természetesen megmutatta különleges kamerája segítségével a világ egyenlőre(!) leggyorsabb dobosának játékát a WFD padon, megmutatta mennyire képes a négy végtag játékra koncentrálni az ember, illetve ebben a különleges nézőpontban hogy is néz ki a dob, illetve a cinek amikor megütjük.

Na ez volt az a pillanat amikor úgy éreztem magam mint akinek a heréit kőbunkóval csapkodják. Embertelen mit ki nem bír a Cintányér, és a dobbőr. 

Remélem nektek is könny csordult a szemetekbe.