Tegnapi posztomban haloványan utaltam mai szórási technikákat kiveséző cikkecskémre.

Szórni többféle anyagot, és többféle technikával is lehet. Mindig attól függ milyen lakkot választunk, mekkora a tárgy mérete, a pisztoly minősége, a kiszóráshoz használt levegő mennyisége és nyomása. Későbbiekben tovább boncolgatjuk még ezt a kérdést. Ideális esetben a pisztoly fúvókáját a tárgy nagyságához igazodva célszerű megválasztani. Az egyszerűbb szórópisztolyokon azonban erre nincs mód, ezeknél a levegő nyomását kell növelni ahhoz, hogy a nagyobb felületeket gyorsan és egyenletes rétegben tudjuk beteríteni. A kis fúvókájú pisztolyok is alkalmasak nagy felületek fényezésére, ám ezek valójában az apró alkatrészek festésére, kimondottan finom munkákhoz valók (erezetek, effektek, képek, grafikák készítése), mivel szóráskúpjuk maximum 10 mm, a legkisebb pedig alig 2 mm átmérőjű. Ezért minél nagyobb fúvókájú pisztollyal próbáljunk meg szórni, hisz így is legfeljebb három sávban kiszórt festékkel tudunk egy tenyérnyi felületet átfényezni. Ha a fej kisebb méretű úgy azonos felületet akár húsz sávval lehet lefedni. Fontos megemlíteni, hogy szóráskor a minél egyenletesebb felület eléréséhez még egy keresztirányban végzett szórási műveletre is szükség van. Szerencsére ilyen nagy felületek csak ritkán fordulnak elő, de a kisebbeknél sem lényegtelen a szóráskúp mérete.
A lakk/festék konzisztenciáján kívül nagyon lényeges a levegő nyomása is. A híg lakkok/festékek általában már 0,8 bar nyomással kiszórhatók (leginkább „ködöléshez” szokás használni), de általában 1-2 bar nyomással már nagy biztonsággal szórható bármekkora felület. Amennyiben nincs mód nyomásellenőrzésre (a gépen nincs óra), úgy próbafújással ellenőrizhetjük a fedőképességet, és a szemcsézettséget. Fontos momentum, hogy biztosak legyünk a kompresszorunk működésében, mert ingadozó nyomás mellett, elég nehéz TAMA minőségű dobtesteket összehozni.

Első lépés előtti lépés: :)

A megfelelő hely kiválasztása. Minden szórásnál ügyelni kell arra, hogy a helyiség jól szellőztethető, tágas, por- és huzatmentes legyen. Sok esetben a remek fújást épp a levegőben szálló mikroszkopikus por teszi teljesen tönkre úgy, hogy még a nedves csiszolás se tudja visszahozni a kívánt egyenletes sima felületet.

a próbaszórás:
A próba során határolhatjuk be, hogy a munkadarabtól szórás közben milyen távolságra tartsuk a pisztolyt. Az ideális helyzetnél a kiszórt szemcsék sűrűn egymás mellett helyezkednek el, így terülés közben összeérnek, egymásba folynak. Ezzel létrejön a lakk/festékanyag kisimulásához szükséges feltétel, és a folyamatos, egybefüggő szórt felület. Ha távolabbról szórjuk fel a lakkot/festéket, a szemcsék egymástól távolabbra kerülnek, és csak akkor épülnek egybe, ha még egyszer átfújjuk a felületet, vagy lassabban vezetjük tovább a pisztolyt. Így azonban túl vastaggá is válhat a réteg, ami megfolyást is okozhat. A tárgyfelülethez közel tartott pisztolyból kiáramló permet meg szinte szétfújhatja a már kiszórt anyagot, a bevonat hullámos és egyenetlen felületű, laposan kráteres lesz.

A pisztoly tartása:
A pisztolyt mindig merőlegesen tartsuk a felületre, kivéve, ha kiemelkedő részeket fújunk be, mert azokat mindig az élek felől kell előbb befesteni. Ehhez lapos szögben kell tartani a pisztolyt, de utána már újból merőlegesen kell tovább vezetnünk. Ha ferdén tartjuk, hullámosság alakulhat ki a felvitt  rész felületén, a kiszórt permet egy része nem is fog a kívánt részre kerülni.

A sávolás:
Mivel esetenként egy fogással nem mindig tudunk kellő fedettséget elérni, kétszer kell a felületet átfújni, vagy csak sávolva lehet felvinni a réteget. Ilyen esetekben nem előnyös a szórandó felületen irányt váltanunk, ezt a darabon kívül ejtsük meg. Ellenkező esetben a széleken óhatatlanul vastagabb lesz a kiszórt lakk/festék. Az egyenletes rétegvastagság érdekében nem csak széltében, de hosszában is szórjuk le a felületet.

Az élek:
Fontos Kényes helyek az élek. A híg matéria innen szinte lefut, vékony lesz a bevonat, és az esetleges polírozáskor már néhány mozdulattal teljesen eltűnik a leheletnyi réteg, alólla meg kikandikál a pácolt, alapozott felület. Ezt úgy előzhetjük meg, hogy előbb az élek felől fújjuk be a darabot, majd a teljes felület átszórásakor az éleket újból befújuk. Ezért is fontos az éles sarkú részek finom lekerekítése, mert az ilyen élekre jobban feltapadnak a szemcsék, míg az élesen hagyottak soha nem lesznek jól befestettek.

A csiszolás, polírozás:
Alapvetően a dobokra jellemző magas minőségű, szilárdságú, UV és hőálló lakkokra értjük az elért felület minőségétől függő csiszolást és/vagy polírozást, mivel ezen lakkoknak van olyan száradási és felületi minősége, mely megengedi ezt a kétféle esztétikai beavatkozást.
A fújási folyamatnál a körülmények nagyban befolyásolják a végeredményt. Ezért most én a fentebb már emlegetett (helyiség, kompresszor, pisztoly, szakember) nem ideális körülményekből adódó, úgymond házibarkács fogalomkörbe tartozó fújásminőségről beszélek. Ekkor elég sok hiba fedezhető fel a fújásban, amit csak sok gyakorlással, és kellő odafigyeléssel lehet csak megúszni.
Éppen erre gondolva isten, és az űrtechnológia megteremté nekünk a vizes csiszolópapírt. Ez a hagyományos papírtól a nevében különböző, a ragasztó, a hordozó anyag és karcanyag közti oldhatatlan kötése miatt kedvelt papírt érdemes használni egalizálásra. Csiszoláskor a P1500 minőségű papírral illik becsiszolni a felületet. Egalizáláskor NE váltsunk szemcsézet minőséget, és ne használjunk különböző papírfajtát!
A vizes csiszoláskor mindenképp oda kell figyelni a következőkre:
- a dobtestek esetében a víz csak a csiszolt felületen maradjon, mivel a száraz, alapozatlan belső felületre került vizet a fa beszívja. A dobtest ezekben az esetekben deformálódhat, megdagadhat, szálkásodhat, szálasodhat
- a  kényes munkafolyamatra ajánlom a klasszikus virágboltban is kapható növény spriccelőt, ami egyenletesen, vékony rétegben hordja fel a vizet a felületre
- a csiszoláskor sose hagyjuk a felületet kiszáradni. A csiszolás hőt termel, ha száraz, vagy nem kellően benedvesített felületen csiszolunk, a csiszolópapír beégetheti a lakkot, ami teljes mértékű, visszafordíthatatlan felületi károkat okoz (akár a pácban is)
- csiszolni csak körkörösen szabad. Az egy irányú csiszolás szintén beégetheti a lakkot, iletve nem egyenletes felületi eredményt okoz
- a felületet addig kell csiszolni, amíg a felület hibamentes, egyenletesen sima nem lesz

Minőségi körülmények között természetesen a fenti folyamat elhagyható, és egyből a polírozással lehet folytatni a dob készítést.
Polírozásnál gépi, vagy kézi polírozást említhetünk, de mindkét esetben a finom, egyenletes, kőrkörös, nem túlzottan erőltetett mozdulatokkal kell fényesíteni. Polírpasztának a boltban is kapható színtelen, finom szemcséjű polírpasztát javaslom.