Miért esküszünk erre a módszerre? Ahogy a reklám is mondja, a „kerek formák ajánlásával”. Na akkor minden érthető. Ezzel a technikával szebb, és kerekebb formát ritkán lehet létrehozni.
A tökéletes körív elérésének egyik alapvető eleme a formázás folyamata ahol a furnérok vágott végei egy paralelogramma alakot formáznak meg, ami mint egy csapolás (csapolás = lásd faipari kötések) megnöveli a furnérok végeinek összeilleszthető ragasztási felületét, növelik a dobtest merevségét, illetve formázásnál megkönnyítik a végek (bütü) összeütését.


A Három ferde csapolást a külső, a középső és belső rétegeknél egymáshoz képest azonos 60-fokos időközönként kell elforgatni egymástól.
Figyelem! A rétegeket fakalapáccsal!, és fa alátéttel kell egymásba ütni! Egyrészről azért mert csak így lehet elérni a ferde vágásnak köszönhetően természetes feszítést a rétegek között, másrészről a természetes feszítésnek hála a rétegek olyan mértékben préselődnek egymáshoz, hogy a belső préshengerrel már csak rásegíteni kell a formázásnál.
Fontos lépés a ragasztás közbeni felfűtés (gőzölés), amivel a fa visszanyeri természetes rugalmasságát és szálhasadás, illetve keresztirányú repedés nélkül képes megtartani a teljes felület száradása után a kör formát.
Pofon egyszerű nem?
Egy másik illesztési forma a split-style? Egyáltalán érdemes ezt használni?Miért is ne.
Ez a legegyszerűbb és leghatékonyabb illesztési forma a dobtest gyártásban. Az egyenes végeknek, a laza illesztésnek, és a vékonyabb rétegeknek köszönhetően könnyen és gyorsan elkészíthetjük a testeket, csak arra kell figyelni, hogy a rétegek el legyenek forgatva egymáshoz képest (mint a tap-in módszernél).
Jó tanács. Ha a split-style dobépítést választjuk, akkor szó szerint számolnunk kell a repedéssel, hasadással. Tehát valóban gyorsabb, és könnyebb illesztési forma, de mig a tap-in technikával készült testek vágási, összeeresztési pontossága miatt elérik a tökéletes kör formát, addig a split-style laza rétegekből és két külső burkolatból összeállított testei magában hordozzák az egyenlőtlen méretű és minőségű rétegfelszínt, ami teljes mértékben távol áll a precíz, és pontos kör formától.

A tap-in módszer lehetővé teszi, hogy különös figyelemmel legyenek a különböző fafajtákból adódó egyedi tulajdonságokra. Ilyenkor ütés közben az ategiből visszaható rezgések, hangok szolgálnak segítségül. Kis rutinnal rá lehet érezni mikor elég a kalapálásból, vagy mikor kell még egy bivaly erőset odacsapni a furnér kantjára*.

Mi az az Ategi?

A fatömböt ami segítségével egymásba ütik a rétegeket "Ateginek" (az Ategi "gi" szótagja Japán szó. Jelentése: fa; itthon culag, bejlag, alátét, stb.) hívják.

A 2. fotó bemutatja milyen technikával lehet használni ezt a mások számára egyszerű fadarabnak látszó eszközt. Mivel a fémből, vagy műanyagból készült eszközök keménysége, mechanikai tulajdonságai igen eltérnek a természetes eszközöktől, ezért többszöri kísérlet ellenére is inkább ezt az egyszerű ám a külső fizikai behatások során jól kezelhető eszközt használjuk a rétegek összeresztésekor.

*= élére

következő fejezet:
csiszi csiszi köszörű - avagy a dobtest csak szépen jó