Aki véleltlenül nézte a Life Network műsorán a Celebrity rehab with dr. Drew műsorát, annak már nem lesz újdonság az a cikk amit a thejc.com tollából kikerült. Steven elég kemény fazon hírében áll(t), de az élet őt is meghajlította, és inkább már menekülne az elmúlt 20 év elől amit kokainnal, amfetaminokkal, és alkohollal élt le.

A zenész egészségügyi mérlege: Egy stroke, egy szívroham, és 4 nap kóma.

"Mindent megtettem, hogy meghalljak. A túladagolásomkor egyszerre kaptam stroke-ot, valamint egy kisebb szívrohamot. Ezek miatt pedig négy napig kómába kerültem. Az orvos majdnem agyhalottnak nyilvánított, majd amikor magamhoz tértem, biztosra vette, hogy a fél oldalamra béna leszek. Ezért vagyok boldog, hogy még most is játszhatok mint dobos. Bár teljesen éppnek nem mondanám magam. A beszédkészségem például sokat romlott."
 

Steven Adler mára csak nevet saját magán. Határtalanul lelkesedik az életért, és úgy érzi megküzdött démonaival.

Huszonegy évvel ezelőtt Steven Adler a világ egyik leghíresebb hard rock csapatában, a Guns N 'Rosesben dobolt. A Gunerek több kitüntető címe közül "a világ legveszélyesebb zenekara" volt a legtalálóbb. Az együttes még a "Haj Metál" virágzása előtt próbált megszabadulni minden klisétől, és a körömlakk, tupírhaj, buziszerkó kombót hátrahagyva valami teljesen újba kezdtek. Maguk mögött hagyták a kritikusok által magasztalt Appetite for Destruction érát, amely a mai napig büszkélkedhet a minden idők legtöbb példányában elkelt debütáló lemezével.

"Mindig tudtam, hogy sikeresek leszünk, és soha nem kételkedtem benne, hogy nem juthatunk még feljebb. Arra viszont nem számítottam, hogy kirúgnak a zenekarból. Pedig én is ugyan azt a drogot szedtem mint a többiek. Amikor felnősz nincs könyved arról, hogy hogyan drogozz, hogyan élj. Azt viszont kemény leckékből megtanultam, ha a drogot választod, akkor többet nem leszel képes felmenni a színpadra."

Adler a számtalan majdnem végzetes mélypontojáról lenyűgöző önéletrajzában ír, melynek az Appetite For Destruction: Sex & Drugs & Guns N 'Roses címet adta. Adlert akkoriban már(még?) nem tartott vissza semmi. Drogpartikra járt Steven Tylerel, és élte a vagány rokker életét. Egészen addig, míg a kétségbeesett önutálata a függőségtől egy rehabilitációs klinikára nem hajtotta.

"A könyv írása érzelmileg, fizikailag, és lelkileg is gyógyító volt," mondja. "Úgy gondoltam, hogy minden ami fontos az életemben leírhatom papírra. A könyvben például írok arról, hogy tizenévesként night clubokban laktam és öregebb emberek bántalmaztak szexuálisan. Először arra gondoltam, ha ezeket a gondolatokat hangosam kimondom, leírom, az emberek rosszat gondolnak majd rólam. De nem ez történt. Olyan érzés volt, mintha egy hatalmas követ vettek volna le a vállamról. Mára a kudarcok mögöttem állnak, és újra látok esélyt az előrejutára."

Steven lassan, apró lépésekkel, de halad előre a családi kapcsolatok helyreállításában is. Fiatalon, őrült lázadóként, egy olyan srác volt, akit ha édesanyja kirúgot a házból, akkor nagyszüleinél lakott. Nem tud eléggé hálás lenni ezért, így a könyv első lapjait nagyszüleinek ajánlja.

"Mint minden fiatal, én is szerettem volna a családhoz tartozni," magyarázza. "A nagymamám nagyon mély hitű ember volt, és azt gondolta jó zsidót nevelhet belőlem. Persze számomra ez nem volt annyira fontos, de egy idős, és bölcs emberre mindig hallgattam. Sajnos nagyi 15 éve elhunyt, így ő lett az én igaz angyalom. Mindig velem van, és segít ha problémám van."

Steven Adler fizikai és lelki megújulásának része, hogy új zenekara az Adler's Appetite sikeres legyen. Ez nem csak Stevennek ad új esélyt, hanem a rajongóknak is, hogy élvezhessék régi kedvencüket, átélhessék újra a Guns N 'Roses fénykorát, és hallgathassák a zenekar új dallait egy mára józan életet élő rockertől.

"Ha fent vagyok a színpadon és játszik az új zenekar, ez eszembe juttatja azokat az időket amikor még kis klubokban játszottunk a Sunset Stripen. Az új dalok pont olyan hatással vannak a közönségre mint a régi GnR dalok. Minden este úgy gondoljuk,"Nem érdekel, hogy kettő, vagy kétezer, vagy kétszázezer embernek játszunk, csak megyünk és végezzük a dolgunkat."

Egy megújult, friss, nyitott Steven Adlert látunk. Miután megszabadult két évtizedes bénító függőségétől (és mint említettem, láthattuk a Celebrity Rehab with Doktor Drew műsorában), már látja mennyire volt hatással más emberek életére.

"Mit gondolsz, miért voltunk olyan sikeresek?" kérdezi. "Mert együtt voltunk öten egy különleges kötelékben. Mostmár bármennyire is erölködünk, csak Axel és az ügyvédei tudják megszüntetni az eljárást, hogy újra együtt lehessen az öt testvér. Persze mit csináln ez az öt testvér most? Marakodnak egymással! Mindegy, én már nem utálom őket. A sebeim begyógyultak. Kár, hogy Axl és Slash nem fog beszélni többet. Minden nap amikor nem beszélnek egymással egy újabb nap, amikor a varázslat nem jöhet létre. Azt mondom akár egy turné, vagy egy dal is jó lenne, amit mindenki élvezhetne."

Két évtizede a civakodó énekes és a jogászok közötti harc gátolja az eredeti Guns N' Roses újáalakulást. De Steven Adler elmond egy érvet, hogy miért is kellene mindennek így történnie.

"Rengeteg szeretetet kapok a világ minden tájáról. Hallom, hogy az Appetite For Destruction mennyire változtatta meg az emberek életét. A világ összes nyelvén megköszönték, amit értük tettünk. Csak egy koncert kéne, amire van pénzünk, még akkor is, ha több millió dollár. Csak annyit kellene tenni a színpadon, hogy 90 percig nem kapunk össze. Én pedig végre befejezhetem amit elkezdtem. Egy nagy szamár lennék, ha nem próbálnám meg megcsinálni."