Több festési, előkészítési, és fedési folyamat ismert a a dobkészítés háza táján. Ha festünk, ha lakkozunk, ha palástolunk akkor az alapvető munkafolyamatok eltérhetnek egymástól. Sőt. Festés és festés között is oltári különbségek vannak, ezért nem minden folyamatot kell végigjátszanunk a felület szépítésekor. Mondhatjuk, hogy hála istennek, de sajnos nem.

A faipari felületkezelő módszerek egész tárháza áll a rendelkezésünkre. Ha színes ám mégis faerezetes felületet szeretnénk elérni úgy pácra, lakkra van szükségünk, meg egy kis polírozó képességre. Itt esetleg szóba jöhet a vékonylazúr is, bár ez nem kifejezetten erre a termékskálára találták ki.

Ha színre szeretnénk fújni a testeket, úgy fakitt, faalapozó, kétkomponensű festékre (leginkább szintetikusra gondolok), lakkra, és polírozásra van szükségünk. Itt kell még megemlítenem az antikolást, a műerezést, smír pasztát is. De tényleg csak megemlítenem, mivel ezek már tényleg olyan munkafolyamatok amelyek gyakorlott szaki kezét követelik.

Viszont ha végtelenségig szeretnénk az életünket leegyszerűsíteni, és nem szeretnénk pepecselni a festéssel, szárítással, és polírozással úgy javaslom a műanyag dekor bevonatot ami ebben az esetben palást néven fut, és elég nehéz beszerezni a jó minőségű alapanyagot kis hazánkban.

Még egy folyamatot mindenképp szeretnék megemlíteni, ez a díszítő intarziázás. Itt a mesterember külön plusz réteget visz fel a felületre, egyedi kívánság szerinti mintázattal. A díszítő intarziák esetében az egységes háttérfurnérba (vagy dekor palástba), különböző mintázatú,és fafajtájú furnérokat vágnak bele. Erről most ennyit. Ha lesznek érdeklődő jelentkezők a fent csak megemlített felületkezelési, díszítési eljárásokra, akkor külön fogok cikket szentelni ennek, de itt most törekedjünk arra, hogy csak az alap felületkezelés típusainak elsajátításán esünk át.

Ismét rossz hírem van. Minden eljárást külön részben fogunk elmagyarázni, mivel eléggé vaskos anyagról van szó. És mivel tudom, hogy még a legjobb tanulót is csak 30 percre lehet lekötni éppen ezért próbálok rövid lényegre törő lenni.

CSISZOLÁS

Fontos: Lehetőleg egyforma minőségű, és szemcsenagyságú papírral csiszoljuk elő a felületet. Figyeljünk arra is, hogy a befejező (legfinomabb papírral elkövetett merényletek) csiszolások azonos kopottságú csiszolóval készüljenek. Figylejünk arra, hogy kopott, tompa csiszolóval ne dolgozzunk, mert a felületet inkább csak fényesítjük, és nem lesz szép a pácképed.
Mindig szálirányban (rostirányban) csiszoljunk! A csiszolásnál elkövetett bármilyen hiba bizonyosan pácolási hibát eredményez.

Csiszolás vizezéssel: vizes pácok alkalmazásakor a fa rostjait a vizes pác (a víz miatt, nem a pác miatt) felhúzza, ezért szálkás, érdes felületet eredményez a fa a teljes száradás után, a felület hullámos lesz, és simításkor szálka állhat a kezedbe. (Mondjuk nem gond, két fél konyak szíverősítő után lehet menni az SZTK-ba tetanusz innyekcióért, és dinós raktapaszért. Otthon pedig ne felejtsd el felpolcolni a lábadat, és kérni két sört, meg egy lábmasszázst az asszonytól). Tehát minden esetben vizespácolás, és az utolsó legfinomabb (180-220 szemcsenagyságú) csiszolás előtt a réteget szivaccsal, vagy textillel bevizezzük, majd száradás után nekieshetünk a végső csiszolásnak, és a vizes (vicces) pácolásnak.

Csiszolás után (pácolás előtt) mindig alaposan portalanítsunk. A pórusokba tömődött vagy felületre tapadt por hangsúlyosan pácolódik.

PRÓBAPÁCOLÁS

Alapszabály, hogy mindig próbapácolást kell végezni! A próbapácolást mindig ugyanolyan módon megmunkált ugyanazon anyagon, a végső felviteli módszerekkel azonos módon kell végezni, és a próbalakkozást is a tervezettel azonos lakkal és módszerrel végezzük.

Vegyük figyelembe, hogy a pácolt felületre kerülő védőbevonatok megváltoztatják a megszáradt pácfelület színét, mégpedig a különböző lakkok eltérő mértékben és módon.

A pácolt felület végső színét tehát lakkozott állapotában kell vizsgálni.

PÁCOLÁS kézi módszerekkel

- A pácolást ugyanazzal az pácanyaggal, felviteli móddal és eszközökkel végezzük, amivel a próbapácolást végeztük.
- Pácoláshoz mindig bőven elegendő pácot keverjünk. Utólagos páckeverés színeltéréshez vezethet. Maradjon pác az esetleges javításokra, pótlásokra.
- mindig a széléről indulva kell pácolni! Lehetőleg vizszintes felületen pácoljunk az elfolyás elékerülése végett.
- A pácanyagok színelváltozását okozhatja fémekkel való érintkezésük, különösen a vizes pácoknál, ezért a pácot ne tároljuk fémedényben, ne alkalmazzunk fém keverőpálcát, ne pácoljunk fém tokozatú ecsettel.
- mindig bőséges mennyiséggel (bő lével) pácoljunk, ügyelve, hogy egy összefüggő felületegység egyszerre száradjon meg, különben a már megszáradt felületrészekre történő ismételt ráhúzásnál további pigmentréteg rakódik le, és a felület foltos lesz.
- Minél nagyobb ecsettel, szivaccsal dolgozzunk! A felület egyenletes telítése után száraz ecsettel eloszlatjuk a pácot, majd szivaccsal óvatosan, puhán a felesleget letöröljük.
-Viszonylag gyakori jelenség, hogy ugyanazon pácnak a szivaccsal történő felhordása jelentősen más színt(!) eredményez, mint ecsettel, szórással, öntéssel vagy mártással. Az eltérő technikák eleve más színt és hatást eredményeznek.

A szivaccsal, vagyszórással történő pác felvitelkor olykor sárga, narancs, vagy piros színek esetén a pác színe megváltozik!

Mi az a páckép?

- pozitív páckép: a fa rajzolatának eredeti árnyalateltérése (a sötét pászta sötétebb, a világos pászta világosabb) marad.
- negatív páckép: az eredetileg világosabb korai (tavasz) pászták sötétebbek, a tömörebb késői (őszi) pászták világosabbak lesznek.
- strukturált páckép: a fa rajzolata az eltérő beszívódások mértékének megfelelően erőteljesen hangsúlyossá válik. Különböző technikákkal a jelenség csökkenthető, vagy erősíthető(alapozók használata, többszöri pácolás, visszatörlési technikák, koptatási technikák, kiemelő vagy egalizáló lakkok használata, speciális felület előkészítési eljárások, pl. rusztikusra koptatás, stb.), illetve ezek egyedi kombinációi.
-homogén páckép: többnyire ugyanazon pácanyagokkal érjük el mint a strukturált képet. Valamilyen módszerrel(technikával) érjük el, hogy egyenletes mennyiségű pác szívódjon be a korai-késői pásztákba (pl. kis mennyiségű páchasználata, előalapozás, lakkpác használata, egalizáló lakk vagy alapozó)

általában figyeljünk arra, hogy:

- a pácok tárolóedényei, a felhordás eszközei ne legyenek fémek. Ne használjunk fém foglalatú ecsetet
- a faanyagok fajtájuktól függően maguk is tartalmaznak különböző vegyi anyagokat, melyek visszahatnak a pácra. A keverőpálcába, ecsetnyélbe beszívódó pác egy másik színbe visszaoldódva elszíneződést okozhat. A felületről visszaszedett pác színe már biztosan más, mint amikor rávittük, és farészecskéket is hoz magával, ami további elváltozásokat okozhat.
- A visszaszedett pácot tehát ne öntsük vissza az eredeti pácba!
- olyan eszközöket válasszunk, melyeket a pácanyag nem old fel.
- a felhordó eszköz legyen jó minőségű és jól karbantartott. A szőrét hullató ecset, a szálvesztéses textília, a málló szivacs, a rojtos henger, a szennyezett pisztoly, edény, törlőruha, csiszoló stb. tönkreteheti a teljes munkafelületet.