A címben szereplő jelzőt természtesen jó értelemben értem. Andrea Vadrucci egy amolyan csendes őrült aki ha az utcán velünk szembe jön észre sem vesszük. Ám ettől válik igazán exhibicionista előadóvá. Kéz és lábjátéka nagyon emlékeztet engem Mike Portnoyra, akit még Vadrum is sűrűn emleget weboldalán. Főhősünk saját videóink keresztül éli ki igazán magát. Tudom. Mert látva saját zenekarának videóit, hát-hát szerintem az nem az a szint amin mint dobos szeretne lenni. Ezért olyan, sok ember számára időpocsékolásnak tekinthető dobokat talál ki például a McGyver főcímzenéje, vagy a Super Mario videójáték őskorban íródott dallamaira, amin egy százlábú is könnyen megizzadna. Most egy Nokia csengődallam "slágergyűjteményt" ollóztam ide, amit csak erős idegzetű, ám a dobolást annál inkább szerető embereknek ajánlom. a Videó 2:58 perc hosszú, tömény, tört tempókból áll, viszont annál inkább lelkesítő. Aki hasonló videó gyűjteményekre lel (Marco Minnemann már kipipálva), az lőjön egy posztot.
Íme a videó: